A laparoszkópia a hasüreg vagy a medence belső szerveinek diagnosztikai vagy sebészeti beavatkozása. A laparoszkópia egy modern sebészeti módszer, amelynek során a műtétet nem természetes nyílásokon vagy nagy bőrmetszéseken keresztül végzik, hanem apró (általában 0,5-1,5 cm-es) szúrásokon keresztül, míg a hagyományos műtét nagy bemetszéseket igényel, és így nagy hegeket hagy maga után. A szúráshoz trokárt használnak, amelynek segítségével átszúrják a hasfalat, és egy vékony optikai eszközt (laparoszkópot) helyeznek egy 0,2-1,0 cm átmérőjű csőbe.
A laparoszkópia fő eszköze a laparoszkóp – egy 5-10 mm átmérőjű fémcső (mikrolaparoszkópiánál 2 mm), komplex lencserendszerrel és fényvezetővel. A lencse továbbítja a képet a lencsétől a szemlencséhez, a fényvezető pedig a megvilágítóból érkező fénysugarat a hasüregbe irányítja. Közvetlenül a laparoszkópos lencsébe lehet nézni – ezt évtizedek óta teszik, de az elmúlt három évtizedben a laparoszkópos lencséhez rögzített apró endoszkópos kamerák (jelenleg 50-150 gramm súlyúak) megjelenésével a műtőben dolgozó összes személy a monitoron láthatja a műtét teljes folyamatát. A diagnózist és néhány egyszerű beavatkozást helyi érzéstelenítésben, a legtöbb laparoszkópos beavatkozást pedig altatásban végzik.
Nincs olyan, hogy „laparoszkópos műtét”. A laparoszkópia a sebészeti szervekhez való hozzáférés egyik módszere. A végrehajtás módjától függetlenül a sebészeti beavatkozás jellege nem változik. Ezeket a kifejezéseket a „szkóp” szótőből képezzük (a görög „szkóp” szóból – látom), a módszer nevének első fele a manipulált vagy vizsgált szervet vagy üreget jelöli.
A laparoszkópia az endoszkópia egyik fajtája, és az endoszkópia magában foglalja a laparoszkópiát, a torakoszkópos vizsgálatot, a hiszteroszkópiát, a cisztoszkópiát, az artroszkópiát és így tovább.
Thoracoszkópia – beavatkozás a mellkason;
Nefroszkópia – beavatkozás és műtét a veséken;
Cisztoszkópia – a húgyhólyag műtéti beavatkozása;
Hiszteroszkópia - sebészeti beavatkozás a méhen;
Gasztroszkópia – gyomorműtét.
Ha a „fibro” előtagot hozzáadjuk a névhez, az azt jelenti, hogy az eljárást flexibilis endoszkóppal végzik, például a rost hiszteroszkópia a méh vizsgálata flexibilis endoszkóp segítségével.
A laparoszkópos műtét technikája a műtét típusától és az egészségügyi intézménytől függően kismértékben változik. A betegeket felkészítik arra, hogy ugyanolyan ellátásban részesüljenek, mint a hagyományos műtétek során. Először az osztályon lévő betegek gyógyszereket kapnak a további fájdalomcsillapítás és a hatékonyság fokozása érdekében. Ezeket a műtéteket „műtét előtti beadásnak” nevezik. A beteget ezután hordágyon viszik a műtőbe.
Egy puha műanyag katétert helyeznek a beteg könyökvénájába gyógyszerek, oldatok, érzéstelenítők és fájdalomcsillapítók infúziójához. Egy gumi vagy szilikon maszkot rögzítenek a beteg arcára, és a légzőkeveréket a maszkon keresztül juttatják be.
Másodpercekkel később a beteg elalszik, és az aneszteziológus intubálja a beteget – egy mandzsettás műanyag csövet helyez a légútba, felfújja és rögzíti a légutat. A műtét során a beteg kontrollált mesterséges lélegeztetésben részesül.
Laparoszkópia esetén a hasüreget gázzal töltik fel – a legtöbb esetben szén-dioxidot használnak erre a célra. Gázt fecskendeznek be, hogy a hasfalat kupola alakban emeljék a szervek fölé, és jó láthatóságot és hozzáférést biztosítsanak a szervekhez. Az asszisztensek és a sebészek antiszeptikus oldatokkal kezelték a beteg teljes hasát a nyílt műtétre való esetleges áttérés érdekében, és az aneszteziológus utasítására egy hosszú Veress-tűt vezettek be a köldökbe. A tű rugós maggal van ellátva, hogy minimalizálja az alatta lévő belső szervek esetleges károsodását a haspunkció során. Miután több teszt segítségével megerősítették, hogy a tű valóban a hasüregben van, az inszufflátor tömlőjét a tűhöz csatlakoztatják. Ez a kifinomult elektronika lehetővé teszi a szén-dioxid betáplálását az üregbe, és automatikusan fenntartja a nyomást benne 1 Hgmm pontossággal.
Miután az üregben a gáznyomás eléri a 10-16 Hgmm-t (a sebész választásától függően), a Veress-tűt eltávolítják, és a köldökön keresztül behelyezik az első trokárt – egy fém- vagy műanyag csövet, amelybe egy háromszögletű vagy kúpos szondát helyeznek. A fal átszúrása után a szondát eltávolítják, és a kanülön (csövön) keresztül az endoszkópba és a laparoszkópba vezetik. A laparoszkóp egy 10, 5 vagy 2 mm átmérőjű (mikrolaparoszkóp esetén) fémcső, amely komplex lencserendszerrel és fényvezetővel rendelkezik. A csatlakoztatott, 50-100 gramm súlyú miniatűr videokamerákkal és nagy teljesítményű halogén vagy xenon fényforrásokkal (megvilágítókkal) a teljes műtőcsapat egy monitoron figyelheti a műtét előrehaladását.
A laparoszkóp bevezetése után vizsgálja meg a hasüregét, és vizuális kontroll mellett helyezzen be további 2-4 trokárt. A trokár bevezetésének pontja a műtött szervtől és a beavatkozás típusától függ – kolecisztektómia esetén a trokárt a has felső részébe, a bordaív alá, nőgyógyászati műtét esetén pedig az alsó részbe helyezik.
Elvileg a 30-40 cm hosszú és 2-12 mm átmérőjű eszközökkel ugyanazok a műveletek végezhetők el, mint a hagyományos sebészeti technikákkal. Retenció, oldalra abdukció, a szerv rögzítése klipszekkel, a szerv kioldása és elválasztása a környező szövettől (boncolás) disszektorok, endoszkópos ollók és elektrosebészeti eszközök segítségével, koaguláció segítségével, a kis erek vérzésének relatív megállítása. Koaguláció – a fehérjék nagyfrekvenciás váltakozó áram hatására felgyűrődnek, így az ér lumene bezárul. A nagy erek vérzése klipszéssel (titán klipszek segítségével), varróanyaggal való átvarrással és endoszkópos tűzőgéppel történő varrással állítható el.
Az endoszkópos tűzőgépek nagyon fontos szerepet játszanak az endoszkópos sebészetben – ez szokatlannak tűnhet, de szike helyett a sebész sokkal tovább tart tűtartót – az öltés, a varrás és a kötözés folyamata sokkal több időt vesz igénybe, mint a szövetboncolás. Egy képzett sebész percenként körülbelül 60 biztonsági csomót, azaz másodpercenként egy csomót tud megkötni. Eközben az endoszkópos sebészetben a sebész kezét karcsú eszközök váltják fel, amelyeket sokkal nehezebb megkötni. Így például az Európai Orvosok és Sebészek Szövetsége szabványt állított fel – 40 másodperc alatt megkötni egy hármas csomót. Tehát ez egy forradalmi újítás volt, amely nagyon fontos szerepet játszott az endoszkópos beavatkozások, a tűzőgépek körének kibővítésében. A sebészek egyetlen kézmozdulattal interenterális anasztomózist tudnak végezni, lezáróan átvezetni a bélen, összevarrni a vérző ereket stb., a hosszú és néha szinte lehetetlen manuális endoszkópos varrás helyett. Technikailag lehetővé vált bármilyen sebészeti beavatkozás elvégzése endoszkópos sebészeti megközelítéssel, tűzőgép segítségével.